Kemény István:
„A parasztkultúra nemcsak a népdal, a népmese, nem is a világról való tudnivalók. (…) Mert a parasztság belső, hangsúlyozom, belső élete a szakszerűségen és a kis autonómiák védelmén alapul, nem ismeri az uralmat, annak feudális és polgári mivoltában. (…) Olyan individuális termelés kell, amely lehetővé teszi a szövetkezést, de nem erőszakkal, hanem szabad akaratból, abban a mértékben, ahogy a lakosság tömegei demokratikusan akarják. Mert minden bajnak a mélyén az emberek alávetettsége, a társadalom hatalmi berendezkedése áll. A parasztkultúra éppen olyan rendszer kialakítását segíti elő, amely kombinálni tudja az individualizmus és a kollektivizmust.”
Vitányi Iván:
„A forradalom eddigi teóriái csak a dolog egyik oldalát vették figyelembe, a hatalom megragadását, a termelés átalakítását. (…) Ez jó, sőt nagyon jó, de nem elégséges. A történelem mutatta meg, hogy miért nem: előbb-utóbb a hatalom válik főkérdéssé. (…) Hogyan lehetne ezt elkerülni? Természetesen a demokráciával. De az is csak egy szó. (…) Csak az segíthet, ha az egész társadalmat áthatja egy új, cselekvő kultúra, amelyben a magasság és mélység egyazon szervezet magassága és mélysége. Meghalnak a régi közösségek, de az új kultúra új közösséget teremt, ezt írja Molnár Antal Bartókról. Nem a régi közösséget siratja, hanem az új kikovácsolására szólít fel. A két forradalomnak együtt, érted, tökéletesen együtt kell végbemennie. Ez lenne a szocializmus demokratikus útja, mert a hatalom megragadása szükségszerű lépés, a szocializmus maga azonban nem a hatalom koncentrációja, hanem szétosztása.”
Úgyhogy én csak annyit teszek hozzá: jöjjön az ünnep, mostani csendességünkben szülessen meg közöttünk a remény, hogy eljön megint eggyékovácsolódásunk, közösségünk új formája.
Ünnepeljetek vidáman!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése