Idézőjel (Angyal)

Angyal István, az 1956-os szabadságharc szerintem egyik legnagyobb (mert legtudatosabb) hőse ma lenne 86 éves. Ez alkalomból (bár nem kerek évszám, de nem baj) mindennap kiteszek egy idézetet tőle erre a blogra egészen Október 23-áig.
Íme:

„Ez a tüntetés jelszavául >>Függetlenség, szabadság, nem vagyunk mi fasiszták!<<, >>Ne hallgassunk Gerőre, úgy jutunk csak előre!<<, stb. jelszavakat választott. Kétségtelen azonban, hogy itt is, mint minden tüntetésen, megkísérelték félresiklatni a voltaképpeni céljától az embereket, de ezt határozottan leszerelte az ifjúság, a tüntetés első soraiban kialakult rend és vezetés, nem sikerült a forradalmi tüntetést ellenforradalmivá alakítani”
(Angyal István saját kezű vallomása)

Angyal Istvánról itt írtam korábban.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Angyal_Istv%C3%A1n

"Angyal István (Magyarbánhegyes, 1928. október 14. – Budapest, 1958. december 1.) az 1956-os forradalom szabadságharcosa, a budapesti Tűzoltó utcai csoport vezetője.
Békés megyei zsidó kisiparos és kiskereskedő család harmadik gyermeke volt, a negyedik polgári után iskoláit származása miatt nem folytathatta. 1944-ben édesanyjával és egyik nővérével az auschwitzi megsemmisítő táborba hurcolták. Nővérét az egész tábor előtt felakasztották, mert szökni próbált, anyja is a lágerben halt meg.
István túlélte a borzalmakat és Magyarországra visszatérve kommunista meggyőződésű lett, ettől az ideológiától várva a faji és osztálykülönbségek megszüntetését. (A kommunista pártba azonban soha nem lépett be.) Megszerezte az érettségit, majd 1947-ben magyar-történelem szakra felvették a budapesti bölcsészkarra. 1949-ben azonban, a Lukács-vita hullámai közepette (miután felszólalt a megtámadott Lukács György mellett) kitették az egyetemről.
Lakatos lett (a Budapesti Építőipari Lakatos Vállalatnál). 1951-ben Dunapentelén vasbetonszerelőnek tanult. Munkájáért a Sztálin Vasmű építésében több sztahanovistáknak járó elismerést kapott. Amikor 1953-ban új szellők kezdtek fújni és Nagy Imre először lett miniszterelnök, visszafogták a nehézipar fejlesztési ütemét, Angyal is elvesztette a munkáját. A Közlekedési Építő Vállalat alvállalataihoz került, 1955-től 1956 októberéig építésvezető.
A megvalósult államszocialista rendszerből kiábrándult, de továbbra is hitt Marx, Engels és Lenin tanaiban és abban, hogy alulról szervezve létrejöhet a "demokratikus", igazságos társadalom. (A demokráciát, mint a forradalom sodrában is kiderült, nem többpártrendszerként képzelte el.)
Bár munkája másfelé vonta, aktívan részt vett a budapesti fiatal értelmiségi körök életében, irodalmi esteken, a Petőfi Kör ülésein. Barátai voltak többek közt Csongovai Per Olaf filmrendező ("Csolaf") és Gáli József, Eörsi István, Fejes Endre írók. 1956. október 6-án részt vett Rajk László újratemetésén és este a József Attila Színházban Gáli Szabadsághegy című darabjának izzó hangulatú bemutatóján.
Október 23-án: A Bem-szobornál érte utol a tüntetést, a vonuló tömeggel a Parlamenthez ment. Este ott volt a Magyar Rádió ostrománál (kezdetben nem hitte, hogy a tömegre lőttek), a sebesültszállításban és a lőszerrakodásban segédkezett. A kommunista pártvezetőktől eltérően semmi kétsége nem volt, hogy forradalom zajlik. A Rádió elfogalását a haladó fiatalok győzelmének ítélte.
Október 25-én részt vett a szovjet beavatkozás elleni "véres-zászlós tüntetésben". Csolaf barátjával együtt ő érte el, hogy a tömeg a semleges Jugoszlávia és ne az Amerikai Egyesült Államok nagykövetsége előtt tüntessen. Az ezután következő napokban forradalmi verseket, röpiratokat terjesztett és kötszert, élelmet szállított a harcolóknak és a rászorultaknak a Péterfi utcai kórházból. Eközben került kapcsolatba a Tűzoltó utca környékén harcoló felkelőkkel, akik lassan elfogadták parancsnokuknak.
Október 29-én Janza Károly honvédelmi miniszter és később Nagy Imre miniszterelnök is tárgyalt a Corvin köz és a Tűzoltó utcai csoport vezetőivel, köztük Angyallal és Csolaffal. A felkelők elutasították a fegyverletételt, legalábbis a szovjet csapatok kivonulásáig."