Janusz Prusinowski (aki, mint a tegnapi események alapján láthatjátok, tegnap tért vissza Poznańból) megint tartott egy énektechnika-fejlesztést, és tanított néhány przyśpiewkát is:
Serce, moje serce leży na przycieszy,
A kochaneczki ni mam, ktoś mi je pocieszy.
Stoi dąb nad wodą, gałęzie się chwieją,
Do ładnej dziewczyny oczkami się śmieją.
Egyébként kíváncsian várjuk, mi lett a lemezfelvétel eredménye.
A mai nap egyik színes eseménye volt a gyerekek játékos előadása „A szerencse keresése” címmel, amire egész héten készültek Kasia Szurmannal, meg Kasia Zedellel. Az előadás az iskola udvarán kezdődött, és két testvérről szólt, akik apjuk birtokát két részre osztották. Az egyik fiúhoz eljött a bőség és a szerencse,…
…a másikhoz beköltözött a Szegénység. A szegény testvér végül elindult megkeresni a maga szerencséjét, amit egy tündér (Iga, Grzegorz lánya) tanácsa alapján a művház környékén találhat meg. Mi pedig követtük.
Ebből tehát egy hatalmas, színes, zenés felvonulás lett, végig Szczebrzeszyn utcáin, amit a járókelők ámulva néztek. Elöl mentek a gyerekek, a menetet vezetve a két Kasia zenélt ifjú tanítványaikkal,…
Hátrébb a nagyobbak, ott pedig Jacek harmonikázott, nagyon szépen, ahogy az útonjárók magukban hallják a zenét, mikor vándorolnak. Dobon eleinte Agata Harz kísérte, aztán átvette ezt a tisztességet Agatától Jacek asszonya, Alicja.
Csak közben az eső is esni kezdett, ezért Jacek ráterített egy kendőt a hangszerére, aztán ott termett mellette Szerhij is, aki gyorsan fölétartott egy esernyőt. Hanem… a felvonulásra való „meghívó” így szólt: „Kto ma uszy do słuchania, niechaj słucha. Kto ma instrument do grania, niechaj na paradzie dmucha!” („Akinek füle van, hallja meg, akinek hangszere van, játsszon rajta!”) Így hát ezen felbátorodva végül én is beálltam Hałasék mellé, és játszani kezdtem a magam hangszerén. (A dorombon.) Jacek pedig egy idő után végérejárt ennek a szép, vándornótának, és rákezdett egy Durumu Draguluira. Annál lelkesebben pengettem én mellette. Minek hatásásra egy menettánc is elkezdődött. Szymon, Magda meg Grzesiek összekapaszkodtak, és menetben kezdték járni a Durumu Draguluit. Annál lelkesebben játszottunk mi! S annál viccesebb látvány is volt ez, mivel Szymon ráadásul egy esernyőt tartott a szabad kezében.
Végül aztán megérkeztünk a Zsinagógába, és leültünk.
S vártuk, kíváncsian Magdával meg Szymonnal meg Jacekkel, hogy mi lesz. (Mármint Jacek Kozłowskival.) Hát lett nagy happy end: megtalálta a szegény fiú is a szerencséjét, s hogy megtalálhassa mindenki, s hogy jó szívvel emlékezzünk meg ezekről a gyerkőcökről, rögtön közöttünk is szétosztottak egy csomó szerencsecukrot, meg titkos papírokat, amikből ki-ki kiolvashatta a maga szerencséjét, és még egy csomó lufit is, amire meg mi mind felugráltunk, fiatalok, öregek, és rögtön játszani kezdtünk velük. Hát ilyen szép volt ez az előadás.
Délután a szczebrzeszyni templomban volt koncert, felléptek vallásos énekekkel a lányok: Janina Kowalczuk tanítványai; meg a helybeli asszonykórus népviseletben; meg a godziszówi templomi kórus férfitagjai, Mirosław Maksim kántor vezetésével, és tanítványaik, azaz mi, de én nem voltam köztük, mert csak késve érkeztem a templomba Jacekkel (mármint Kozłowskival) együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése