Toplista filmekről, amik majd lesznek

Ebben az összeállításban a lengyel-magyar barátság napja alkalmából olyan lengyel filmekről lesz szó, amelyek nagyon megérdemelnék, hogy magyarul is megjelenjenek, de eddig még nem jelentek meg. Tudom, kicsit, furcsa, hogy ilyeneket teszek ide ki, hiszen minek ajánlgatok ilyen itthon elérhetetlen dolgokat. Én azonban éppen azt remélem ettől az összeállítástól, hogy az illetékesek figyelmét felhívom arra, hogy mit érdemes magyarra fordítani, abból, amit barátainknál bemutatnak. Magyarországon leginkább a Duna TV szokott lengyel filmeket a műsorára tűzni, ha valakinek van ott befolyásos ismerőse, kérem, küldje el neki is a listát.

(Lapzártánkkor érkezett a hír, hogy a jelzett filmek közül már többet is bemutattak Magyarországon is, részben TV-ben részben filmfesztiválokon. Ennek nagyon örülünk, és biztatjuk az illetékeseket, hogy amit lehet, tegyenek hozzáférhetővé dvd-n is a magyar közönség számára, mer’ ezek a filmek királyságosak. A Szerk.)

5. Régi mese vagy Régi rege (Stara baśń) Rendező: Jerzy Hoffman

Listánk ötödik helyezettje egy történelmi film. Rendezője a híres Jerzy Hoffman, akinek többek között Henryk Sienkiewicz XVII. században játszódó regénytrilógiájának (Tűzzel-vassal; Özönvíz; A kislovag (a filmek pont fordított sorrendben készültek el)) filmes feldolgozását is köszönhetjük. (Legújabban pedig az 1920-as szovjet-lengyel háborúról szóló első nagyjátékfilmet is, A varsói csata címen.) (http://www.youtube.com/watch?v=08FwwSrJbl0)
A film alapja egy XIX. századi regény.

Egy bizonyos Józef Kraszewski, aki elhatározta, hogy a lengyel történelemről fog olyan nagyszabású kalandregényeket írni, mint példaképei, Jókai Mór és Walter Scott a maguk nemzetééről. Nem tudom pontosan, hányat írt ilyen történelmi regényekből, csak azt, hogy az ősszláv kornál kezdte, és a XVIII. századnál fejezte be.
Ez a Régi mese volt a sorozat első kötete vagyis a legrégebben játszódó. A cselekmény ideje a múlt ködébe vesző Krisztus utáni IX. század. Erről az időszakról történeti adataink nemigen vannak, csak mindenféle mondák és mesék, amelyeket javarészt a XII-XIII. századi krónikaírók („Gallus Anonymus”, Wincenty Kadłubek) örökítettek meg az utókornak. Kraszewski ezeket a régi krónikaszövegeket használta a történet alakításához.
Ebben az időben még nem létezik a mai értelemben vett Polákország, annak későbbi területén számos egymással is háborúzó szláv törzs él. Az egyik törzsfejedelme a kegyetlen Popiel. Az itteni történet szerint Popiel főleg gonosz felesége hatására követ el csúnya dolgokat.
Popiel uralmát a hagyomány szerint egy kerékgyártó és szántóvető döntötte meg, név szerint Piast; ő lett aztán a későbbi lengyel uralkodócsalád őse. Másik változat szerint Popiel legyőzője nem Piast, hanem a fia, Ziemowit. A regény és a film ezt a változatot követi, ami persze nem változtat azon, hogy a lengyel uralkodódinasztiát akkor is Piastról nevezték el. Az itteni történet szerint Ziemowit vadász és vitéz harcos, aki remekül bánik az íjjal és a parittyával. Egy darabig a vikingekkel kalandozott Európa más részein, de aztán hazatért az ismerős nyírfaerdőkbe. Popielel folytatott harca mellett meg kell küzdenie szerelméért is, akit szülei az istenek szolgálatára szántak, így szüzességet kellene fogadnia, pedig lelke mélyén szívesen lelépne a jóképű ifjú harcossal.
Wincenty Kadłubek krónikájában az olvasható Popielről, hogy elvesztvén a Piast hívei ellen vívott csatát, erődjébe húzódott, és ott „megették az egerek”. Sokan ezt szó szerint értelmezik, bizonygatván, hogy nem csak Skóciában léteznek olyan vérszomjas rágcsálók, mint az a nyúl amellyel Arthur király és lovagjai viaskodtak a Gyaloggaloppban. Kraszewskinek kétségei voltak azzal kapcsolatban, hogy ezt a mondatot szó szerint kell értelmezni, ezért Popiełt a regényben más módon intézi el. A film is ehhez tartotta magát.
Hogy a történeti keret is meglegyen, a végén epilógusszerűen megemlítik, hogy Ziemowit dédunokája volt Mieszko fejedelem, a Lędzian törzs vezére (akikről mi lengyeleknek nevezzük a polákokat); ő egyesítette és térítette keresztény hitre azokat a törzseket, akik aztán egyesülve polákoknak (azaz mezeieknek) kezdték nevezni magukat.

(Ő a mi Géza fejedelmünk kortársa volt.)
Ami még nagyon jó az egészben: az igényesség és a történeti hitelesség. Gyönyörű helyszíneken vették fel, többnyire IX-X. századdal foglalkozó katonai hagyományőrzők részvételével. Van benne egy-két jó kis csatajelenet is, Hoffman igazi mestere az ilyenek rendezésének.

A filmben Jerzy Hoffman kedvenc színészei játsszák a főszerepeket, akiket mi nagyrészt a Tűzzel-vassalból ismerünk.

Ziemowit alakítója a szívdöglesztően jóképű, mélyen búgó hangú Michał Żebrowski (balra), aki a Sienkiewicz-feldolgozásban is a hős ifjú lovagot, Jan Skrzetuskit játszotta. Piastun, Popiel testőrparancsnoka, aki az igazságtalanságokat megunva ura ellen fordul Daniel Olbrychski (jobbra), a tisztességben és dicsőségben megvénült sztárszínész. A Sienkiewicz-trilógia mindhárom részében játszott, de mind a háromszor mást. (A Kislovagban ő volt Azja, a féktelen tatár vitéz, az Özönvízben a főszereplő, a heves vérű Andrzej Kmicic, a Tűzzel-vassalban pedig Azja apja, Tuhaj bej, tatár vezér.) Amúgy a magyar közönség is sok filmből ismerheti, ott volt Andrzej Wajda elég sok filmjében, hogy csak egy példát mondjak, ő volt Lucjan, a vőlegény az Andrzej Wajda-féle Menyegzőben. De Jancsó Miklós legutóbbi alkotásában, az Oda az igazságban is felbukkant.

Ziemowit szerelme, Dziwa alakítója gyönyörűséges fiatal orosz színésznő, Marina Alekszandrova. Feltehetőleg őt is a Tűzzel-vassal kapcsán ismerte meg a rendező, egy időben ugyanis ő volt a Sienkiewicz-filmben Jurko Bohun kozák vitézt játszó Alekszandr Domogarov felesége (azóta elváltak). A Régi mese óta Marinának lengyel rajongói oldala is van a Neten. Érdekességként megemlíthető róla, hogy Magyarországon született, Kiskunmajsán, az apja ugyanis az arrafelé állomásozó orosz alakulatok tisztje volt.

Popiel alakítója az ukrán sztárszínész, Bohdan Sztupka (j). A Tűzzel-vassalban őt a kozák fővezér (és ukrán nemzeti hős) Bohdan Hmelnickij szerepében láthattuk. Imponáló, hogy akkori akcentusához képest itt mennyire tökéletesen beszéli a lengyelt.

Popiel gonosz feleségét pedig Małgorzata Foremniak alakítja, aki még viszonylag előrehaladottabb korában is elképesztően dögös. Talán leginkább Sharon Stone-hoz tudnám hasonlítani.

4. A fiúk nem sírnak (Chłopaki nie płaczą) Rendező: Olaf Lubaszenko
(Nem keverendő össze a hasonló című, keményen durva amerikai filmmel.)

Sokáig úgy gondoltam, hogy alapvetően háromféle lengyel film van: történelmi, nyomasztó és vicces (vagy legalábbis annak szánt), illetve ezek keverékei. Sok olyat láttam már, ami vicces, de nyomasztó is egyben, vagy az alkotók szándékai szerint vicces, de a néző értetlenül áll a poénok előtt. Ez a film pont azért tetszett, mert úgy vicces, hogy nem erőltetett, de nem is kifejezetten akar nagy dolgokról szólni vagy „üzenni”, egyszerűen csak szórakoztató. Egy önfeledt ökörködés az egész. Később rájöttem, hogy némileg Guy Ritchie filmjeire próbál hajazni, a karikaturisztikus alvilági figurákkal. (De ilyen Guy Ritchie-utánzat filmünk nekünk, magyaroknak is van: Árpa Attila Argója.) Bár némelyik szereplő akár Rejtő Jenő valamelyik regényében is vendégszerepelhetne. A történet szövevényes, szerteágazó, ezért nem is részletezném hosszabban, inkább csak a szereplőkről adok rövid ismertetőt.

Kuba (azaz Jakub) ígéretes tehetségként számon tartott ifjú hegedűművész. Kedvenc száma a Dni, których nie znamy (Napok, melyeket nem ismerünk), a híres krakkói költőtő és zeneszerző, Marek Grechuta dala.
http://www.youtube.com/watch?v=oG6pEolAKm8
http://www.youtube.com/watch?v=afT0mXJ49kg
Nem kizárólag ő tehet róla, de Kubára egyszercsak egy szörnyű pechszéria szakad: barátnője otthagyja, a pénze elfogy, és hamarosan a varsói alvilág félelmetes figuráinak fenyegető tekintetét is magán érezheti. Ilyen helyzetekben az egyetlen, amire számíthat rezignált öniróniája. Kuba alakítója Maciej Stuhr, aki nagyon sikeresen lépett ki apja, a szintén színész Jerzy Stuhr árnyékából és lett a lengyel színház, film és kabaré ifjú csillaga. Jelenleg is elismert színész és boldog családapa.

Oskar (Wojciech Klata –j), Kuba hűséges haverja. Okos srác, de nagyon elkeseríti, hogy félénksége és előnytelen külseje miatt nincs sikere a lányoknál. Nem is sejti, hogy a nagy szerelem egy kezdő örömlány, Lili (Anna Mucha –b) személyében fog rátalálni. Anna Muchának egyébként ez volt az első filmje, de azóta nagy sztár lett. Wojciech Klatáról ellenben nem nagyon hallani azóta.

A Főnök (Bohdan Łazuka –b), Warszawa egyik sikeres maffiózója, aki a jól megérdemelt visszavonulásra készül. Kiszemelt utódja fia, Bolec (Michał Milowicz) aki azonban mind észbeli mind szervezőkészségben és határozottságban messze esik az apjától. Amellett művészi karrirre vágyik: gengszter-rapper szeretne lenni. Gyakran mondogatja: „Haver, kár hogy nem születtem feketének.”

Fred, a gengszter. Alapos, pontos, okos és könyörtelen. A száraz, tárgyilagos irónia belőle sem hiányzik néha, ugyanakkor félelmetesen szenvtelen. Alakítója a remek Cezary Pazura, aki sokoldalú színházi színész, a filmesek azonban valami miatt inkább komikusként tartják számon, így a vásznon rendre vicces szerepekben tűnik fel. Az utóbbi időben stand up-comedyvel is fellép, bár lengyel ismerőseim szerint abban kevésbé sikeres. Sokkal szórakoztatóbb parodistaként. Előszeretettel figurázza ki haverját, a '90-es évek akciófilmsztárját, Bogusław Lindát.

http://www.youtube.com/watch?v=wmAPJQh2Jik
Ez a szerep ebben a filmben pont azért jó, mert itt olyan embert játszik, aki nem jelleméből fakadóan vicces, szóval nem karikatúra, mint Czarek Pazura filmes alakításainak nagy része. Inkább a szituációk viccesek, amikbe kerül.

Morgó (Grucha) a melák gengszter, Fred hűséges asszisztense és fegyverhordozója. És többnyire utasításainak csendes végrehajtója is. Fred a fej, Morgó az ököl. Azonban a film második felében egyre inkább kiderül, hogy Morgó marcona kinézete ellenére is érző lélek (Freddel ellentétben), aki szeretetre is vágyik. Alakítója Mirosław Zbrojewicz.

Weronika, Kuba dögös barátnője (sajnos csak a film első tíz percében). Alakítója Magdalena Mazur. Hát, sok mindent nem tudunk meg sem a karakterről, sem az őt alakító modell színészi játékáról, ha egyáltalán van neki.

Jarek Kutyafa (eredetiben: Psikuta), Weronika új pasija. Igyekszik kemény és menő csávónak tűnni, de ez nem ilyen egyszerű ilyen vezetéknévvel, amellyel folyamatos gúnyolódás céltáblája lesz. Mindenki hajlamos ugyanis még egy betűt hozzátenni a nevéhez, még akkor is ha látta az igazolványát. Alakítója Paweł Deląg.

3. Tesztoszteron (Testosteron) Rendező: Andrzej Saramonowicz

Andrzej Saramonowicz néha csinál idétlen komédiákat, de tud egészen jó filmeket is készíteni. Ez pedig inkább az utóbbi kategóriába tartozik. Nem a látvány a fő ereje (eleve eléggé szűk térben játszódik), és inkább elgondolkodtató, mint humoros akar lenni, mégis népszerű lett.
A történet egy vidéki üdülőben játszódik, ahol egy lakodalom előkészületei zajlanak. Azonban hamar kiderül: a nagy eseményből nem lesz semmi, mert a menyasszony botrányos módon, az oltár előtt hagyta ott a vőlegényt, az egész násznép szeme láttára.
Így a vőlegény és néhány jó ismerőse meglehetősen lelombozott hangulatban érkezik a fent említett üdülőbe. Csatlakozik hozzájuk a helybeli pincér is. Hét férfi kezd beszélgetni, akik közül mindegyikben van valami tüske, valami sérelem, ami a nőkkel kapcsolatos. Mindenki elmeséli a történetét, miközben egymás után fogynak az odakészített piák. Különös dolgokra derül fény, akik eddig csak felületesen ismerték egymást, most új dolgokat tudnak meg a másikról. És közben az is kiderül, hogy minden búslakodásuk ellenére bizony maguk a férfiak sem teljesen ártatlanok, ami az emberi csalásokat és játszmákat illeti.
A szereplők a következők:

↑ Kornel, a vőlegény. Híres ornitológus, intellektuális személyiség és romantikus lélek. Az elején úgy tűnik, belehülyült abba, hogy a menyasszonya otthagyta, később magához tér zavarodottságából, és a társaságban kicsit fel is oldódik. Alakítója a tenyérbemászó képű Piotr Adamczyk. Ő egyébként egy híres filmben (Karol, az ember, aki pápa lett) eljátszotta Karol Wojtyłát, azaz II. Jan Paweł pápát, de azóta leginkább mindenféle szörnyűséges romantikus komédiában kap szerepet. (Általánosítva azt mondhatnám: a lengyelek időnként még az amerikaiaknál is borzalmasabb romkomokat tudnak készíteni.) Többnyire a nagy csábító, a szépfiú idegesítő szerepét. Én emiatt sokáig nem is tartottam sokra őt. Pedig lengyel ismerőseim egybehangzóan állítják: Piotr Adamczyk egy remek színházi színész, aki az ilyen idióta filmeket csak kikapcsolódásnak tartja. Ez után a film után kezdtem némileg kibékülni ezzel a véleménnyel. (De ha már szépfiú, még mindig szimpatikusabb nekem a fent emlegetett Michał Żebrowski, aki jellemzően kosztümös történelmi filmekben játszott. Azért páncélt viselni, vágtázni, megtanulni vívni, az mégiscsak nagyobb állóképességet és felkészülést meg szakmai alázatot igényel, mint ilyen hülye romkomokban ripacskodni. Kérdés persze, ki osztja a szerepeket, és akár Żebrowski, akár Adamczyk tehetnek-e arról, hogy beskatulyázzák őket.)

↑ Stavros a vőlegény apja, félig görög származású. A nők között sosem válogatott, mindenkit elcsábított, akit tudott, és még csak különösebb lelkiismeretfurdalást sem érzett emiatt. Ennélfogva több zabigyereke is rohangál a világban. Mint kiderül Kornelt is csak tizenéves korában ismerte meg, de ha már így esett, igyekszik utólag jó apa lenni. Alakítója Krzysztof Stelmaszyk.

↑ Janis vagy Janusz (az apja a görög keresztnévhez ragaszkodik, ő azonban lengyelnek tartja magát). Kornel féltestvére, Stavros másik fia. Az ő édesanyja volt az, aki teherbe esvén, hosszú évek után megállapodásra kényszerítette Stavrost. Amióta megismerték egymást, Kornel és Janis igyekeznek összetartani. Janis régóta nős, és bizonygatja, hogy boldog, atöbbiek szerint azonban az asszony terror alatt tartja. Alakítója Cezary Kosiński.

↑ Robal, Kornel barátja, biológus. Nem sokkal van túl egy nagyon durva szakításon, ami nagyon megviselte. Alakítója Tomasz Kot.

↑ Tretyn, újságíró, akinek tudósítania kellett volna a sztárénekesnő, és a híres ornitológus esküvőjéről. Bizonyos okok miatt azonban rá terelődik a gyanú, hogy ő az, aki miatt a menyasszony otthagyta a vőlegényt. Stavros Janis és Robal segítségével pont azért hozza őt az elmaradt lakodalom helyszínére, hogy ott verjék őt laposra. Azonban miután mindenki lehiggadt egy kicsit, Tretyn tisztázza magát a vádak alól. Később még azt tudjuk meg róla, hogy nős és egy aranyos kislány apja. Még később az is kiderül, hogy házassága nem is olyan boldog, mint azt látni és láttatni szeretné. Alakítója a már emlegetett Maciej Stuhr.

↑ Fistach, zenész (gitáros), akinek játszania kellett volna a lakodalmon. Mint kiderül neki is megvan a maga nagy bánata: egy lány, miután sokáig hitegette, csúnyán átvágta és otthagyta. Fistach azóta felhagyott az áhítatos keresztény rockkal, és áttért metálra, majd popzenésszé szelídült. Alakítója Tomasz Karolak.

↑ Tytus, a pincér. Mivel nem ismer senkit a társaságból, eleinte távolságtartó mindenkivel szemben, aztán az elfogyasztott pia hatására egyre inkább feloldódik. Szomorú, hogy az anyja egyedül nevelte fel, és soha nem ismerhette az apját. De ami azt illeti, ő sem a hűségéről volt híres eddig (talán éppen az előzőekből következően). Alakítója Borys Szyc.

2. Rezervátum (Rezerwat) Rendező: Łukasz Palkowski

A film eredeti címe Rezerwat, ami egyaránt jelenthet rezervátumot és sötétkamrát (ahol a fényképeket előhívják. Igaz, magyarul szerintem a rezervátum és a sötétkamra is kicsit vészjóslóan hangzik, ami nem annyira illik a film hangulatához.
Egy elsőfilmes rendező, remek alkotása, amelyből látszik, hogy időnként lehet eredeti ötletből nagyon jó filmet csinálni, úgy is, hogy nincs benne semmi erőszakos vagy sokkoló vagy nyomasztó. De nem is feltétlenül komikus. Mégis érdekes és fordulatos, magával ragadja az embert.
A film főhőse Marcin, a fotós, aki új lakást keresvén valahogyan a varsói Praga negyedben köt ki, egy ütött-kopott régi bérházban. Főbérlője a bérház tulajdonosa üzletet ajánl neki: elengedi a lakbér egy részét, Marcinnak cserébe megfelelő képeket kell készítenie a környék házairól, amelyek segíthetnek az épületek felmérésénél eldönteni, érdemes-e felújítani vagy lebontani az adott házat. Munkája során Marcin a rosszhírű környék sok lakójával megismerkedik. Vannak, akik tényleg veszélyesek, de vannak nagyon barátságos, rendes emberek is, akik szívesen segítenek az új lakónak. Marcin érdekes embereket, és érdekes történeteket ismer meg, és maga is sokféle kalandba belekeveredik.

A film főszerepét Marcin Kwaśny alakítja, aki egyben a forgatókönyv társszerzője is. Őt a magyar közönség többek között a Vadászat angolokra című magyar filmből is ismerheti, amelyben Cserhalmi Györggyel és Nyakó Júliával szerepelt együtt.

A másik főszereplő pedig Sonia Bohosiewicz. Ő alakítja Hankát, a fodrász lányt, akivel Marcin különös kapcsolatba kerül: hol közelebbről, hol távolabbról kerülgetik egymást, de nem nagyon tudni, mi lesz a dologból.

1. Lökött átlagéletem (Dzień świra) Rendező: Marek Koterski
(A film eredeti címe: A lökött ember egy napja)
Sokat gondolkodtam, hogy a Rezerwatot vagy ezt a filmet tegyem-e az első helyre. Végül ez győzött, nem is tudnám pontosan megmondani, miért. A Rezerwat inkább afféle szívmelengető, ez meg inkább egy karcos iróniájú film, amin sokat röhög az ember, de közben néha kényelmetlenül is érzi magát. Ez a film nem csak nagyon lengyel, hanem nagyon k-európai is. De az is lehet, hogy csak nagyon emberi.

A főszereplő Adam Miauczyński (a híres Marek Kondrat alakítja –b). Egyébként Marek Koterski minden filmjében Adam Miauczyńskinek hívják a főszereplőt, függetlenül attól, hogy nem feltétlenül ugyanarról az emberről van szó, az őt alakító színész is mindig más. De azért hasonló karakterek ezek a főhősök. Nagyon valószínű, hogy sok van bennük magából a rendezőből is, amit már a név is jelez. Koterski nevében a ’kot’ (macska) szó van elrejtve, Adam vezetékneve pedig a nyávogásra (’miau’) utal.
Ebben a filmben Adam Miauczyński egy kiégett, kiábrándult, nagyon bogaras, 49 éves értelmiségi, gimnáziumi tanár. Valamikor ő is világmegváltó költőként indult, és az irodalom ma is meghatározó az életében. Ezen túl azonban csak mindenféle mániái irányítják. Nem képes sem alkotni, sem pihenni, ha nincs minden a megszokott, jól bejáratott rendben körülötte. Mások mindennapi hülyeségeit, hol rezignáltan kívülről nézi, hol éppen maga akad ki rajtuk a legjobban.
Miauczyński nem tud szót érteni idős anyjával sem, aki még mindig féltett kisfiát látja benne, de képtelen észrevenni valódi problémáit. Feleségétől Adam rég elvált, éjjelente régen látott első szerelméről álmodozik. Az egyetlen akit nagyon szeret és akihez nagyon ragaszkodik, az a fia Sylwester. Igaz, néha rajta is képtelen kiigazodni.

(Sylwuś alakítója egyébként maga a rendező fia Michał Koterski, aki nem profi színész, de ezóta a film óta néhányan mégis meghívják egy-egy filmszerepre.)
Mindez, mint mondtam egészen vicces, de kicsit nyugtalanító is. Én például jövőbeli önmagamat vagyok hajlamos látni Adam Miauczyńskiben. Rosszabb pillanataimban mostani önmagamat, ami még bosszantóbb. Én is enyhe rezignációval röhögök ezen a filmen, de azért alapvetően még mindig kellemes élményt jelent. Emellett úgy gondolom, a film főszereplőjében rajtam kívül is sokan magukra vagy szomszédjukra vagy barátjukra, rokonukra, üzletfelükre ismerhetnének Magyarországon is, ezért gondolom, hogy érdemes lenne lefordítani, biztos sikere lenne. Nagyon jót tenne, ha néha megtanulnánk magunkon is röhögni.