Évforduló

Ma 30 éve halt meg a nagy rockzenész, Barta Tamás, egyike volt a legjobb magyar gitárosoknak. Legalábbis ma 30 éve találtak rá, Los Angeles-i lakásában holtan.

1948-ban született. Apám szerint az 1948-ban születettek, ők egy „nagy generáció”. Szokta is rögtön sorolni azokat a tehetséges embereket, akik 1948-ban születtek. Presser Gábor, Halmos Béla, Sebő Ferenc, Kern András, Cserhalmi György, Lovász László, Fazekas Attila, Deák Bill Gyula, Tamás Gáspár Miklós, Grendel Lajos… (Na meg persze Ozzy Osbourne és Andrew Lloyd Webber is). Nem tudom, lehet benne valami. Végül is gondoljunk bele: aki 1948-ban született, az 1968-ban volt húszéves. Márpedig az a generáció kétségtelenül egy nagy, lázadó, újító generáció volt. Valami lehetett akkor a levegőben.

De visszatérve Bartára. Nem sokat tudok a gyerekkoráról, de az biztos, hogy Fenyő Miklóssal járt egy szakközépiskolába Budapesten. Jó haverok is voltak. Ezért volt aztán, hogy Barta Tamás eszébe jutott Fenyő Miklósnak, mikor megalapította első zenekarát a Syconort. Eredetileg hegedülni hívta volna a régi havert, de kiderült, hogy a srác közben megtanult gitározni, szinte autodidakta módon. Valami született tehetség lehetett. Játszott aztán a Syriusban, majd ismét Fenyő Miki hívására csatlakozott a nemrég alakult Hungáriához. (Az persze még akkor egy keményebb, rockos, bluesos Hungária volt, köszönhetően többek között éppen Bartának.)

Itt lett igazán híres és népszerű. Meg is választották 1970-ben az Ifjúsági Magazin olvasói a legjobb magyar gitárosnak. Ugyanezen a szavazáson Presser Gábor (az Omegából) lett a legjobb billentyűs, Laux József (szintén az Omegából) a legjobb dobos és Frenreisz Károly (a Metróból) a legjobb szaxofonos. Állítólag ez adta nekik az ötletet, hogy alapítsanak saját zenekart. Fogták hát magukat, ki-ki lelépett az aktuális zenekarából, és 1970 decemberében megalapították a Lokomotív GT-t. (A GT egy autó, a Gran Turismo nevének rövidítése. Szóval valószínűleg valami fura hibrid járgányt akar jelenteni a zenekar neve.)
A következő években egy nagy diadalmenet volt a(z) LGT útja: megjelentettek egy csomó nagylemezt (LGT; Ringasd el magad; Bumm; Álmodj velem), kislemezt, koncerteztek országszerte, együtt dolgoztak Kovács Katival és Zalatnay Saroltával (aki akkor Frenreisz Károllyal járt), megírtak egy musicalt (Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról), aztán nekiálltak bejárni a Világot, ideértve a „nyugati” országokat is. Közben Frenreiszt, mivel mindenkivel összeveszett, kirúgták, helyére Somló Tamás érkezett szaxofonosnak és basszusgitárosnak.

Barta Tamás karrierjének is ez volt a csúcsa. Nemcsak hogy kiderült róla, hogy énekelni is tud (amit jó ideig nem hitt el magáról), hanem mint „zeneszerző” is ekkor teljesedett ki. Sőt, még a lírai dalszövegírással is megpróbálkozott, és talán nem is rosszul. (Lásd a Vallomás című számot!) Igazából lehet mondani, hogy a(z) LGT legjobb számai elég nagy részben az ő munkái. Mert ő (a maga korában) kemény(nek számító) rocker volt, és az együttes is addig volt ilyen keményebb, „progresszív”, bluesosabb hangzású, amíg ő ott volt. (Utána kicsit lagymatagabbá váltak.)
1974-ben az amerikai turné után Barta annyira elájult a kinti tapasztalataitól, hogy úgy döntött, kint marad. Így lelépett, és Los Angelesbe költözött. De soha nem lett belőle olyan sikeres zenész és, mint itthon volt és még lehetett volna. Amerikai életéről aztán mindenféle legendákat mesélnek. Többen, az ottani magyar haverjai említik, hogy „szállított” valamiféle „árut”, de hogy mi mindenféle áru volt az, arról ködösítenek. Aztán 1982 februárjában holtan találták otthonában, két golyóval a mellkasában. Egy magyar barátja szerint egy kolumbiai drogbanda végzett vele. (A két golyó alapján biztosra vehető, hogy nem lett öngyilkos.) Mások szerint nem is otthon lőtték le, csak halála után szállították vissza a házába.
Ma Budapesten egykori lakása utca felőli oldalán emléktábla van róla.
A zenéje: mint már mondtam dallamos, rockos, bluesos. Nekem tetszik.
Itt egy felvétel róla, még a(z) LGT korai szakaszából:
http://www.youtube.com/watch?v=5KjEdq3HaL4
Aztán itt egy másik. Itt már a zene is az ő szerzeménye, és énekelni is ő énekel, jó barátjával Somló Tamással:
http://www.youtube.com/watch?v=CC_GWngAYao
De a kedvenc számom tőle, mint régi bluesrajongónak, mégiscsak ez az instrumentális kis gyönyörűség:
http://www.youtube.com/watch?v=K8B_OHmKwhE
Őrizzük meg jó emlékeinkben!