Boldog Új Évet Mindenkinek!
Na, sziasztok! Nem tűntem ám el, csak kis szünetet tartottam. Az utolsó bejegyzésem óta elég sok tennivalóm volt, azután meg nagyon közelgett már a Karácsony vagyis a Születés Ünnepe. Ahogy közeledtek az ünnepek, végül megfogadtam, hogy most már nem fogok ebben az évben politikai témájú bejegyzést írni, hadd legyenek az ünnepek meg a köztük lévő napok ideje afféle Treuga Dei („Isten Békéje”) időszak. Más meg nem nagyon volt, amiről hirtelen írni lehetett volna, csak afféle kevésbé érdekes, banális témák, amelyeket úgysem ezen a blogon osztok meg másokkal, hanem más helyeken. De azért történtek olyanok is decemberben, amiket majd szeretnék elmesélni. Nem most, és nem is egyszerre, hanem majd apránként.
Az azóta eltelt ünnepi időről annyit: a Karácsony, szokás szerint szűk családi körben, csendes ünnepléssel telt. Előtte való napokban persze még betlehemeztünk egyet a néptáncegyüttessel, amelynek tagja vagyok, a környékbeli gyerekek örömére. Az idei Betlehemes játék szövegét Száraz György: Hajnali szép csillag című színművéből szedtem. (Ha emlékeztek, Száraz Györgynek, a nagy esszé- és drámaírónak már szenteltem egy méltató bejegyzést a Warszawába menő utazásomnak Diáriumában. Ez a Hajnali szép csillag egy korai, kicsit vonalas műve, de szerintem egész szépen van megírva.) Az eredeti színműben a Betlehemes csak egy jelenet, és így kiragadva kicsit olyan minimalistának tűnt, mikor előadtuk. De a gyerekeknek tetszett, úgy láttam.
A Szilvesztert aztán Budapesten töltöttem, egy házibuli-féleségben, egy költő-szerkesztő haverom, Bronzi lakásán. Főleg fiatal, felfedezetlen írók, költők gyűltek ott össze. Ott volt többek között, Hazug Virág, Birike, Banya és Ifjú Delta is. Iszogattunk, énekeltünk, beszélgettünk, és örültünk, hogy vége van ennek a szörnyű évnek. Hogy miért éreztem szörnyűnek, majd kicsit később kifejtem.
Ami az újévi konvenciókat illeti, azokban sosem hittem, kivéve azt, hogy éjfél után, a Himnusz eléneklése és a koccintások után illik egy pár percet hangoskodni, hogy elijesszük a rossz szellemeket. Ezt mindig következetesen megcsináltam. De a többi…
- Van valami újévi fogadalmad? –kérdezte Birike, mikor táncolni hívtam.
Meghökkentem.
-Nem, nem szokott lenni, mert minek. A nagy elhatározások eljönnek, ha itt van az idejük. Miért?
-Nekem sincs. Na menjünk. –mondta Birike, és már mentünk is csörögni.
Abban sem nagyon hittem sosem, hogy olyan lesz az új év, amilyen az első napja. Ugyan már! De tavaly azért történt valami, ami elgondolkoztatott. Nevezetesen, hogy a tavalyi szilveszteri-újévi buliban (már éjfél után) félrevont valaki beszélgetni, akit alig ismerek. Sikerült csőbe húznia, és belementünk egy hosszú politikai vitába. Bár ezt ne úgy képzeljétek, hogy leordítottuk egymás fejét; nem, teljesen indulat nélkül vitatkoztunk. De volt egy olyan érzésem, hogy bár mindketten érdekes dolgokról beszélünk, kicsit hosszúra nyújtjuk az egészet, és már unom a helyzetet, és inkább visszamennék iszogatni a többiekhez, végül is azért vagyunk itt, vagy mi. Mégis többször, amikor lehetőségem lett volna kilépni a beszélgetésből, nem álltam meg, hogy én is el ne mondjam a saját szempontjaimat. Szóval kicsit tovább tartott az „eszmecsere”, mint szerettem volna, de a végén mégis visszatértünk mindketten a bulizó társasághoz, nem mondom, hogy egyetértésben, de békében, és folytattuk az iszogatást stb.
Erreföl miről szólt ez az elmúlt egy év? A politikai vitákról. Mármint számomra is. Egyfolytában vitatkoztam, szóban vagy írásban, tüntettem, konkrét vagy elvont elméleteket és terveket gyártottam egy csomó mindenről. Többek között ennek az eredménye az új blog elindulása is. Még inkább pedig az, hogy ebbe a blogba ennyi politikai témájú bejegyzés került, noha egyáltalán nem csak az ilyeneknek szántam.
Ez a sok vita és szellemi viadal igazán izgalmas volt. És voltak felemelő pillanatai is. Különösen az olyanok, amikor rájöttem, hogy nem reménytelen a harc, amit folytatok, mert sok-sok ember van, aki hasonlóan gondolkozik, mint én. Jó volt rájuk akadni, mint erre a mostani társaságra is. Itt, a felfedezetlen írók és költők között is sok a hasonló gondolkodású és tettrekész ember. Na meg itt van Bronzi, aki különösen vérmes, harcias civil aktivista, jó értelemben. Így a mostani Szilveszteren sem csak személyes témákról beszélgettünk, mert egyszerűen ilyen korszak van, amikor a közös dolgok megint egyre fontosabbá válnak. Éltettük a magukért és másokért kiálló bátor embereket és a Köztársaságot.
Igen, még koccintáskor is elhangzott, elszántan, dacosan, erőnk és közösségünk tudatában:
- Éljen a Köztársaság!
Szóval, mint mondtam ez izgalmassá, de egyben zaklatottá teszi ezt az időt amiben élünk.
Éppen ezért őszintén remélem, hogy ez az új év egyáltalán nem csak erről, a szellemi harcokról fog szólni, hanem sok más érdekes dologról is, mint ahogy ebben a blogban is helyet kapnak majd más, Titeket és engem, minket érdeklő izgalmas dolgok is.
Ehhez kívánok mindenkinek jó erőt, egészséget és jó szerencsét is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése