Nektek még nincs elegetek ebből az eszetlenül nagy bürokráciából? Oké, sokmindent kell adminisztrálni, de ami itt folyik az beteg: a rengeteg papír kiállítása, aláírása, stb. már magát az élet folyását akadályozza. Hány embernek jut eszébe, hogy ez nem kellene feltétlenül, hogy így legyen?
„A modern bürokrácia legaggasztóbb tulajdonságai nem pusztán a fegyelmezés vagy az irányítás társadalomra erőltetett mechanizmusaiban érhetőek tetten, sokkal inkább abban, hogy milyen mértékben (…) képes önmagát feltüntetni a társadalmi széthullással szembeni rend tartományaként.”
(Murray Bookchin: A neomarxizmuson túl. Dobrai Zsolt fordítása)
„Mert azt talán csak nem hiszitek, hogy magas, dús jövedelmű hivatalok azért vannak, mert azokra szükség van; nem, csak így támadtak egy-egy bukott úr s családja fölsegítésére, természetesen közadóból fizettetve.”
(Táncsics Mihály: Mik a vörös republikánusok és mit akarnak?)
2017. szeptember 12., kedd
2017. szeptember 2., szombat
Idézőjel (Murray)
Egész nyáron dolgoztam, mint egy gép. Mintha direkt elgépiesíteni akartam volna magamat. Közben viszont azért olvastam. Például ilyeneket:
„Amint a proletariátus gyári jellegét lassan felcseréli annak emberi lényege, a munkás ugyanolyan könnyen megközelíthető lesz a gyáron kívül, mint azon belül. (…) A kiterjesztett gondolkodásmód számára a gyár falai oly mértékben válnak átjárhatókká, hogy a munkás személyes és összetettebb társadalmi dolgai versenyre kelnek proletár érdekeivel és értékeivel. Egyetlen munkáscsoport sem válhat igazán forradalmivá, (…) ha nem segít abban, hogy a munkás személyes miliőjének elidegenítettségét felszámolja, és ezzel meghaladja a munkás gyári beágyazottságát.”
(Murray Bookchin: A neomarxizmuson túl. Dobrai Zsolt fordítása)
Kérdés, lesz-e majd cselekvés, ami ebből következik, és találok-e hozzá társakat...
„Amint a proletariátus gyári jellegét lassan felcseréli annak emberi lényege, a munkás ugyanolyan könnyen megközelíthető lesz a gyáron kívül, mint azon belül. (…) A kiterjesztett gondolkodásmód számára a gyár falai oly mértékben válnak átjárhatókká, hogy a munkás személyes és összetettebb társadalmi dolgai versenyre kelnek proletár érdekeivel és értékeivel. Egyetlen munkáscsoport sem válhat igazán forradalmivá, (…) ha nem segít abban, hogy a munkás személyes miliőjének elidegenítettségét felszámolja, és ezzel meghaladja a munkás gyári beágyazottságát.”
(Murray Bookchin: A neomarxizmuson túl. Dobrai Zsolt fordítása)
Kérdés, lesz-e majd cselekvés, ami ebből következik, és találok-e hozzá társakat...